Erőszakmentesség és együttérzés. Ez a kettő emberi létformánkban mindig is és nem csak a keleti tradícióban  jelen lévő fogalom, egyben úton levésünk legfontosabb feladata és gyakorlata is. Ezt a könyvet két olyan áldott személyiség írta, mint Őszentsége a XIV. Dalai Láma és Mahátma Gandhi, akikhez hasonló nem sok született az elmúlt száz évben. Ugyan nem voltak kortársak, de a Dalai Láma többször hangoztatta, nagyon fájlalja, hogy nem találkozhatott Gandhival, az erőszakmentesség, a tolerancia és a szeretet újkori apostolával. Őszentsége a Dalai Láma csak folytatta Gandhi nagy ívű munkáját, korunknak megfelelően világméretűvé aktualizálva. Ha végiggondoljuk a világ politikai és vallási vezetőinek hosszú sorát, egyértelművé válik, hogy az egyik leghitelesebb, ha nem a leghitelesebb tanítóval, közéleti személyiséggel van szerencsénk együtt élni, és erőt, együttérzést meríteni belőle mai világunkban. A valóság dimenzióját mély látásunk csak erősítheti: Gandhival orgyilkos golyója végzett, a Dalai Lámát a világ legnagyobb diktatúrája nacionalista, szeparatista, terrorista elemnek tartja. Erőszakmentesség és együttérzés egymással felcserélhető gyakorlatok, és az a hasznos bennük, hogy mindig kéznél vannak, bármikor, bárhol és bárkivel szemben gyakorolhatók. A könyv elolvasása után még nem késő elkezdeni.