Apologia pro vita sua
John Henry Newman nemcsak a tizenkilencedik századi angol katolikus megújulás legnagyobb alakja, hanem az egyetemes egyháznak is egyik legkiemelkedőbb, legszínesebb modern gondolkodója. Már anglikán papként és oxfordi egyetemi lelkészként az egyház megújításának kötelezte el magát, de úgy, hogy az egyház valódi – dogmatikus és autokratikus, de éppen ezért kifogyhatatlan szellemi gazdagságot hordozó és történelmi stabilitást biztosító természetét próbálta föltárni.Útkeresése és elkötelezettsége a római katolikus egyházba vezette. Apologiájának, vagyis áttérése és élete igazolásának a titka és varázsa a vallásos hitélmény újrafölfedezése, megélése, filozófiai megalapozása, teológiája megvédése, hirdetése, realitásának fölismerése. Ezért ha valaki, akkor Newman a par excellence modern vallásos ember, s mint ilyen – paradox megfogalmazással – archetípus. Ezen túlmenően Newman a bizonyságszerzés filozófusa, a közösség és az egyház teológusa, a hit történésze – és így a modern vallásos ember számára az egyik legközvetlenebb tekintély is.