A sors mágiája – A csoda mágiája
 
Ez a könyv folytatása, modernizált kiegészítése „A mindennapi élet mágiája” című tanulmányomnak, amelyet 1953-ban írtam. „A sors mágiája”-nak sorait most rovom 1995-ben. „A mindennapi élet mágiája” ma is érvényes. Módszerei változatlanul helytállóak, eredményesek, mert időtlenek. Mégis van hozzátennivalóm. Azóta is tanulmányokat folytatok, gyakorolok, új, a mai mentalitásnak megfelelőbb felismerésekhez jutok, amelyeket meg kell osztanom e beteg világ egyéni, közösségi problémáival küzdő emberekkel, akik figyelnek rám. Választ kérnek. Tudják, egyetlen olyan szót le nem írok, amelyet a lélek tisztességes orvosaként magamon ki ne próbáltam volna. Arról is meggyőződtek, hogy nemcsak mondom, hanem élem is, amiről beszélek. Valamennyi igaz hitet tisztelve, magam nem tartozom egyetlen szektához, irányzathoz sem, bár merítek belőlük, és egyes tételeiket beépítem a saját világképembe. Senki ellen nem hiszek. Bizonyos vagyok benne, hogy ez a téma elbírja az értelem világosságát.
Amit csinálok, azt az összefüggések tudományának nevezem. Pontosabban: a tudomány, a művészet és a filozófia szintézisének. Egyik fakultás, műfaj, tézis igazolja a másikat. Aranyfedezet olyan jelenségek értelmezésére, amelyek e nélkül csonka töredékként élnek az emberi tudat és érzésvilág kiterjedésében. Akkor is, ha kérdéseit minden tudomány más fogalmakkal fejezi ki, mint az ősi hagyomány. Mert a kettő szorosan összetartozik. Amit az ősi kultúrák mágiának neveznek, azt a mai gyógyítók a betegségek pszichoszomatikus okaként határozzák meg.
„A sors mágiájá”-nak időszerűségét több sürgető ok, főként földünk válságos állapota mellett valamennyi gondolkodó által észlelhető korszakváltás indokolja. Ez a folyamat uránikus gyorsasággal megy végbe az emberi közösség és a természet minden síkján. E kettő persze teljesen egy-gyökerű. Ahogy az élőlényeket sem a bioszból, sem a kozmosz törvényeiből nem lehet kiemelni. Vajon meg lehet-e fosztani az élő organizmust egyetlen életfenntartó szervétől anélkül, hogy ez ne okozná az egész pusztulását?
A végbement korszakváltás annyit jelent, hogy a Halak vezérideáját felváltotta a Vízöntő korszak eszméje, amelynek uralkodó bolygója az Uránusz. Erről az átalakulásról legtöbben igen keveset, vagy semmit sem tudnak, noha kétségbevonhatatlan tüneteit, ijesztő, különleges hatását, teljesen szokatlan eseményeit mindenki a saját bőrén, idegeiben, indulataiban, szorongásaiban naponta érzi, sőt olvassa a lapokban. Hallgatja a rádióban. Látja a televízióban. Ámulva értesül felfedezéseiről vagy zenitre kerülő vezérmotívumának könyörtelen dúlásairól, amelyeknek fanatikus, csillapíthatatlan agressziója elől százezerszámra menekülnek fegyvertelen áldozatok egy szál ruhában. Elborzad a megerőszakolt asszonyok, gyerekek, öregek, számlálhatatlan halottak sorsától. Merényletekről, háborús tűzfészkekről kell tudomást vennie s ugyanakkor azt is, mint válaszol a természet e borzalmakra elemi csapásokkal.
Sokan kérdezik tőlem, valójában mi is az a Vízöntő? Mikor kezdődött? Milyen erőket, változásokat hozott magával? Megpróbálom röviden elmondani.”