Sziddhák, az alapok mesterei
 
A szerző, Pal Pandian a dél-indiai, tamil gyökerű Sziddha hagyomány szellemében, annak csodálatos eszköztárával segíti, szolgálja a hozzá fordulókat gyógyítói, tanítói munkásságán keresztül már több évtizede. A Sziddha szó a ragyogó tudatot jelentő „chit”, kifejezésből ered. Sziddha pedig az, aki ebben a tiszta tudatban időzik, lényéből ez sugárzik. Ennek mellékterméke pedig az egészség – az ember fizikai, pszichológiai, és spirituális dimenziókban megvalósuló összhangja. A Sziddhák, az alapok mesterei című mű ezt az egész-séget idézi fel négy nagyobb gondolati egységen keresztül.
Az első részben a Sziddha hagyomány története kerül bemutatásra. Majd néhány Sziddha szent életéhez kapcsolódó ősi, időtlen mese invokálja a hagyomány szellemét, amely röviden a berögzült konvenciókkal, álszentséggel való szembefordulással, játékossággal jellemezhető. A szentek – többek között Agasztija, Tirumúlar, Bógar – rejtélyes nyelven írott költeményei közül is lefordításra került néhány.
A könyv Élet fája és ágai című második részének a témája a Sziddha Hagyomány gyógyító tevékenysége, a betegségek megelőzésével, azok kezelésével kapcsolatos megközelítései. Az alapokat jelentő elemektől, az ezekből létrejövő bio-rendező erőkön, dósákon át eljutunk a különféle emberi alkatokig. Ez a prakriti, a velünk született természet, melynek ismeretére támaszkodnak a Sziddha népi gyógyítók. Az ételt orvosságnak tekintik, a dósák egyensúlyának helyreállítását a testalkatnak megfelelő ízekkel, ételekkel biztosítják elsősorban. Ehhez tartalmaz otthon is könnyen előállítható fűszerkeveréket ez a rész. Érdekes az, hogy az ősi dalok nem csak leírják a ma nehezen vagy egyáltalán nem gyógyítható betegségeket, mint például AIDS, vagy Tbc, hanem a kezelésük módját is tartalmazzák. Röviden bemutatásra kerülnek a hagyomány egyedülálló gyógyító területei úgy, mint a varma pontokon keresztül történő gyógyítás és a megfiatalításra, sejtszintű regenerációra és a krónikus betegségek kezelésére is alkalmazható kája kalpa módszer.
A Létezés és megosztás című harmadik rész a Sziddha hagyomány jógát és tantrát érintő dimenzióit taglalja, hangsúlyozva a beavatás és a szóbeli átadás fontosságát ezek kapcsán. Az elme mechanikus, kreativitást, spontaneitást nélkülöző mintájától, a mennyiségi megközelítésétől és a berögzült kondícióktól távolít el a szerző az éberségnek, a munka és a játék kapcsolatának, a belső alapnak és a bennünk élő cenzornak az újraértelmezésén keresztül. A hagyomány sajátossága a vászi jóga. Ennek ismertetése során esik szó a csakrákról, energiaközpontokról, a tudomány mai állása szerint ma nem kezelhető Kundaliní krízisről. A Kundaliní krízissel kapcsolatban megrendítő esettanulmányt, és a tüneteket enyhítő néhány egyszerűbb gyakorlatot, illetve receptet találunk ebben a részben. Emellett a szerző néhány Sziddha tanárával való sorsfordító találkozása, spirituális útja során az általa meglátogatott fontos erőhely bemutatása teszi személyessé, élővé ezt a részt. A Sziddha Hagyomány és az alkímia nem választható el egymástól, ennek fő üzenetét egy tamil népmese közvetíti.
A Rejtőzködő Mesterek című negyedik rész a spirituális keresőkre leselkedő csapdákat, zsákutcákat taglalja, és persze a Sziddhák ezekre vonatkozó kiútjait. Ilyen például a spirituális materializmus. amelyet erőteljesen áthat a szerzésre irányuló motívum. Ez következik be akkor is, amikor a kereső egy neki nem megfelelő gyakorlatot mechanikusan kezd el követni, megfosztva ezzel magát attól, hogy a gyakorlat valóban életet átformáló forrássá váljon.
A Sziddha hagyomány keletkezése az íratlan történelem előtti időkre tehető, 8000 évvel ezelőttre. Így idősebb India közismertebb gyógyító hagyományánál az 5000 éves ájurvédánál is. Az ősi alapokat, gyökereket a szerző a gyógyítás, spirituális útja során szerzett tapasztalatainak a megosztásával teszi hitelessé, azért, hogy emlékeztesse az olvasót a benne lakozó spontaneitásra, örökké szabad lelkére.