Magába foglalja a klasszikus járványtant, a nem fertőző betegségek epidemiológiáját, az egészségügyi irányítás alapelveit és az orvostörténetet egyaránt. Ahhoz, hogy valaki kellő tájékozottsággal rendelkezzen az egészségfejlesztés, egészségmegőrzés és a prevenció módszereinek területén, tudnia kell a fertőző betegségek kialakulásának biológiai és társadalmi hátterét, a betegségek iránti fogékonyság kritériumait és egyesítenie kell a patológiai, kórélettani és mikrobiológiai ismereteit ahhoz, hogy megértse a globalizáció okozta újra megjelenő fertőzések, járványok kirobbanásainak okait. A bioterrorizmus és a háborús gócpontok újabb kihívásokat jelentenek az orvostársadalom és a WHO szakemberei számára, akik a világméretű járványok megakadályozásában érdekeltek. Az AIDS, a malária, vagy a SARS vírus okozta járványok arra figyelmeztetnek, hogy a XXI. században sem lehetünk biztosak a járványos betegségek kiújulása miatt, annak ellenére, hogy a járványok túlnyomó többségét az antibiotikumok és a védőoltások segítségével jelentősen vissza lehetett szorítani. A várható élettartam nem csupán a fejlett országokban, hanem a fejlődő országokban is emelkedik. Ennek következtében megemelkedett a nem fertőző betegségek száma és jelentősen nőnek gyógyszerárak. Az egészségügy finanszírozása éppen ezért már a gazdag országokban is problémát okoz. A fenntartható fejlődés, ami a fogyasztás visszafogását jelenti, magába rejti a betegségek megelőzésének lehetőségét, ami a leginkább költségkímélő megoldás. A primer prevencióval a megbetegedések arányát, míg a másodlagos megelőzéssel a halálozást lehet jelentősen csökkenteni. Ehhez viszont meg kell ismerni a betegségek kiváltó okait. Küzdeni kell az egészséges életmód társadalmi elfogadtatásáért, a dohányzás, drog és az alkoholfogyasztás visszaszorításáért. Javítani kell az életfeltételeket, több mozgás, sport és kikapcsolódási lehetőséget kell teremteni a stressz leküzdésére. A fiatalok életkörülményeinek optimalizálásával meg kell teremteni a gyermekvállalási kedv növekedését és minden újszülött felneveléséhez a társadalom egészének hozzá kell járulni. Az életkörülmények javításával, a környezeti ártalmak felismerésével a közegészségtan hidat épít a szakmák között és ismereteit a jövő kilátásainak jobbítására használja fel. A népegészségtannal foglalkozó orvosok, gyógyszerészek, fogorvosok és pedagógusok mellett ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, akik a betegségek megelőzésével és az egészségben eltöltött életévek meghosszabbításában érdekeltek. (Tompa Anna