„Gyermekek játszottak a folyóparton. Homokvárakat építettek, és minden gyermek a saját várát védelmezte, mondván:” Ez az enyém.” Váraikat elkülönítették, és kizárták a tévedés lehetőségét, hogy melyik kié. Amikor az összes vár elkészült, az egyik gyermek felrúgta a másiknak várát, és teljesen lerombolta azt. A vár birtokosa haragra gerjedt, társa haját tépte, öklével reásujtott és felordított:” Tönkretette a váramat! Gyeretk ide mindannyian és segítsetek, hogy megkapja méltó büntetését!” A többiek mindannyian a segítségére siettek. Bottal ütötték a vétkest, majd rátapostak, amikor a földre esett. Majd elmentek homokváraikba játszani, és mind azt mondta:” Ez az enyém:senki másé nem lehet. Táguljatok! Ne nyuljatok a váramhoz!” Ám eljött az est: sötétedett, és mindannyian úgy gondolták, haza kell menniük. Senki sem törődött azzal, hogy mi lesz a várával. Egyikük rátaposott, a másik széttúrta kezeivel. Majd elindultak és hazatértek, ki-ki a saját otthonába…”
Yogacara Bhumi-Sutra, IV.