Az olvasó a Hatha-jóga-pradípiká („A hatha-jóga lámpása”) című indiai jóga-tankönyv első olyan magyar nyelvű fordítását tartja kezében, amely az eredeti szanszkrit szövegből készült. A mű ma ismert formája hozzávetőlegesen a 15. századból származik, és szerzőségét a hagyomány egy Szvátmáráma nevű bölcs jóginak tulajdonítja. Szvátmáráma a jóga úgynevezett hatha irányzatát gyakorló és hagyományozó azon tanítványi lánc tagja volt, amely tudását a hindu Siva istenségtől kapott kinyilatkoztatásra vezeti vissza: Siva, a Jóga Ura (Jógésvara) adta át a tant Matszjéndranáthának, ő pedig Góraksanáthának (Górakhnáthnak), aki Szvátmáráma mestere volt. Ők képezték a magját az ún. nyolcvannégy sziddha („tökéletessé vált jógi”) közösségének, amelynek tagjai közül szövegünk jó párat meg is nevez. Ez a Kr. u. 9. és 12. század között kialakult irányzat kapcsolatban állhatott, illetve nagy tiszteletben tartotta a kilenc nátha („védelmező úr”) tanítványi közösségét, melynek feje szintén maga Siva Ádinátha („az első nátha”).
A Hatha-jóga-pradípiká Indiában rendkívüli tiszteletnek és népszerűségnek örvend, a jóga egyik alapszövege. A hatha-jóga tanítása mély nyomot hagyott az ind kultúrában, sőt a mai napig hat, nem csak Indiában, hanem az egész világon. A középkori ind filozófiának, vallásnak és költészetnek (például az Európában is ismert Kabírdász misztikus verseinek) egy nagy szelete értelmezhetetlenné válna a Hatha-jóga-pradípiká és a vele szoros rokonságban álló szövegek (pl. a Siva-szanhitá és a Ghéranda-szanhitá) nélkül. A korunkban megjelenő jóga-könyvek szinte kivétel nélkül a hatha-jóga tanait tárgyalják. Komoly és komolytalan jóga-tanfolyamok mind a hatha-szövegekben található gyakorlatokat végeztetik a vállalkozó kedvű érdeklődőkkel. Tulajdonképpen a nyugati ember számára a jóga egyet jelent a hatha-jógával. De mi is valójában a hatha-jóga?
A hatha-jóga kifejezés második tagjának, a jógának etimológiája közismert: a szó a szanszkrit „összeköt, igába hajt, alkalmaz” jelentésű judzs igegyökből származik. Eredeti, legkézenfekvőbb jelentése „módszer (az elme leigázására)”, illetve „igázás”. A szó hagyományos ind magyarázata: „összekapcsolódni az istenséggel”, bár meg kell jegyeznünk, hogy ez viszonylag késői jelentésárnyalat.
A hatha szó meghatározása már komolyabb nehézségeket okoz. Alapjelentése: „erő, erőszak”, aminek az lehet a magyarázata, hogy a jógi nagy erőfeszítést igénylő gyakorlatokat végez. Az ind kommentátorok szerint azonban, a hatha szóösszetétel: ha-tha, azaz „nap-hold, jobb-bal, pozitív-negatív” stb., tehát az ellentétpárok és azok egymásba olvadása, feloldódása, a kettősségnélküliség állapota.