„A jóga az ind szellem egyik sajátos dimenzióját jelenti; olyannyira így van ez, hogy bárhova hatolt is be az indiai vallás és kultúra, ott bizonyosan megtalálható a jóga valamely többé-kevésbé tiszta formája…
A modern India különféle keresztény és szinkretista jógái újabb bizonyítékot jelentenek arra, hogy az ind vallási tapasztalat elmaradhatatlannak tartja a meditáció és az összpontosítás jógamódszereit. Hiszen a jóga végül mindenféle spirituális és misztikus technikát, a legelemibbtől a legösszetettebbig, fölszívott és magába épített. Az általános »jógi« megnevezés ugyanúgy vonatkozik a szentre és a misztikusra, mint a mágusra, az orgasztikusra vagy a közönséges fakírra és varázslóra” – írja műve összefoglalójában a szerző.
Mircea Eliade (1907-1986) korunk egyik legnagyobb vallástörténésze és néprajztudósa volt. Az indiai vallásra és kultúrára vonatkozó ismereteit kalkuttai egyetemi tanulmányai során sajátította el. 1940 és 1944 között Románia londoni, majd lisszaboni nagykövetségének kulturális attaséja. A háború után nem tért vissza Bukarestbe, hanem előbb a Sorbonne-on, majd pedig Chicagóban volt egyetemi tanár. Sorra jelentek meg vallástörténeti és vallásfilozófiai tárgyú művei, melyeket lebilincselő esszéstílusban írt meg. Két összefoglaló könyvét, a jógáról és a samanizmusról szólókat joggal tartják a téma legjobb európai összefoglalásának.