A magyar népmese és mitológia varázslatos világa
 
Bíró ​Lajos ajánlásával, előszavával A spirituális ébredés egyik jele lehet a népmesék egyre növekvő népszerűsége is. Ezért lettek annyira keresettek például még a ’60-as években megjelent népmese-kötetek is, hogy már vagy nem kaphatók sehol, vagy ha igen, csak „csillagászati” pénzösszegekért. E jelenség magyarázata az lehet, hogy a jelenkor szorongató, sivár, materialista világából egyre többen szeretnének kitörni, és ösztönösen az ősi felé fordulnak, a tiszta forrást keresik. A népmesék valóban az archaikus szemléletet (a misztikus-mágikus világlátást) tükrözik, hiszen javarészük – elsősorban a tündérmesék – az archaikus ember (a Homo Magus) korából származik. Ezért tárhatók fel ún. archetipikus minták e mesékben. Ezt a tényt jól kiegészíti az, hogy „a mesék és mítoszok a tudattalan tartalmakat megjelenítő szimbólumok nyelvén szólnak hozzánk”. Ez azt jelenti, hogy kitágítják a beszűkült tudatot, hiszen tudatossá teszik a tudattalanba szorított archetipusos tartalmakat, azaz mintegy felélesztik a lélek ősképeit. Épp ebben rejlik a varázsuk titka. Dr. Berze Nagy János, Dr. Braun Soma, Katona Lajos, Solymossy Sándor, Arany László