„Szerelemhez nem kell semmi, szerelemhez nem kell ész, szerelemhez csak szerelem kell, és kész – tanítja bölcsen a kuplé. Lényegében hasonlóan vélekedik Christian Ratsch könyvében, „A szerelem füveskertje” címűben is.
Az afrodiziákumokat, a szerelmi vágyat serkentő szereket bemutató mű alapgondolata ugyanis az, hogy „Afrodiziákumokra senkinek sincs szüksége – a szükséget szenved szókapcsolat értelmében. Sok ember mégis használja őket – értelmes, előnyökkel járó alkalmazásukat szem előtt tartva.” (78. o.) tudni ilyenekről mégis érdemes, mert a dolog legalábbis érdekes. Mindenekelőtt az afrodiziákumok Mezopotámiától Indián át az újkori Európáig ívelő története figyelemre méltó, s az, ami az idők során hozzájuk tapadt: hitek, tévedések, mítoszok. A balgaságok és bölcsességek e rengetegében igyekszik rendet tenni Christian Ratsch. Áttekinti a legelterjedtebb és legnépszerűbb szereket, alkalmazásukat, hatásukat, kémiai összetételüket, és a vállalkozó kedvű ínyenceknek még receptekkel is szolgál.
Külön fejezetet kapnak a legfontosabb szerelmi kellékek: Siva isten ajándéka, a kender, a maszlag, melynek kenőcsétől „minden férfi feleslegessé válik” (jaj), a mák, az „öröm növénye”, a mandragóra, a méz, és az égi gyökér, a ginszeng. Amúgy a kender „enyhén pszichedelikus, nemi szempontból nagyon fogékonnyá tesz”, a maszlagnak szintén „rendkívül erotikus” a hatása, a petrezselyem „nagy adagban erősen izgató”, de a gingszeng, ellentétben a közhiedelemmel, csupán erősítő. Sebaj: szerelemhez csak szerelem kell – és kész.