A szorosan összetartozó két kötet (Erósz a folklórban; A szerelem kertjében) közös bevezetőjében írják a szerkesztők: „Köteteink egyik célja az, hogy általában a kultúra – s különösképpen a magyar kultúra – hagyományokban fenntartott erósz-képének néhány részletét megvilágítsa. A folklórhagyományok megismerésének – bármilyen hihetetlen és furcsa, hogy Bartók országában ezt még ma is hangsúlyozni kell – a korszerű ember-lét kialakítását kell szolgálnia, s ehhez feltétlenül hozzátartozik saját kultúránk mélyrétegeinek ismerete. Pontosabban az olyan részletek, az olyan kulturális elemek megismerése, amelyek korábban a tabu kategóriájába tartoznak, s ezek közé tartozott az erósz is. Bár jól tudjuk, hogy a tiltásoknak is megvan a maguk kulturális funkciója, talán mégsem érdemes túl sokáig és feleslegesen az emberi tudás útjába határt-őrző, elriasztó, priaposzi tilalomfákat állítani.” S ha az Erósz a folklórban című kötet talán legizgalmasabb tanulmányai népdalaink kezdő sorainak erotikus szimbólumait tárták fel, illetve az ezekhez kapcsolódó erotikus népszokásokat értelmezték, úgy a jelen kötetbeliek az erotikus szimbólumrendszereknek mintegy egyetemességét bizonyítják, miközben a „magas” művészetet vagy az időben és térben távoli kultúrákat faggatják. Így a reneszánsz festészet „szerelem kertjében” motívumát; a középkori nyugat-európai parasztművészetet, illetve orgia-vadakat; a magyarszentpáli templom faragott pillérfőit, a „szent nász” ékírásos költészetét, a kínai írás fallikus jelképeit és a törzsi társadalmak folklórját; a Carmina Priapea himnusz-paródiáit és a népi Mária-költészet érzéki képekben gazdag, mély vallásosságát; a vicceket, mint a mai városi folklór sajátos megnyilvánulását; a Jancsó-filmekbeli meztelenség funkcióját vagy a Játék és az Erósz összefüggéseit. Szakemberekhez és érdeklődő laikusokhoz egyaránt szólva nyújt izgalmas olvasmányélményt e gazdagon illusztrált gyűjtemény.