Ambuláns sebészet
Az Egyesült Államokban a 60-as évek közepétől az ambuláns műtétek teljes polgárjogot nyertek. Az USA-ban már a beavatkozások 38%-át járóbetegeken végezték, s a számítások szerint 1995-ig a műtétre szoruló betegek mintegy 65%-át ambulanter látják majd el. Nagy-Britanniában ez az arány jelenleg 18,6%. 1990-ben megalakult a „British Association of Day Surgery”, s ezzel az ambuláns műtétek végérvényesen polgárjogot nyertek. Németországban is létrehozták az „Arbeitskreis Ambulantes Operieren” nevű csoportot, mely az ily módon ténykedő sebészek érdekközössége. Az Ambuláns Sebészet I. Európai Kongresszusát 1991-ben tartották, s azóta évenként rendezik meg, ezzel is nyomatékot adva és felértékelve egy új és egyre terebélyesedő irányzatot.
Az ambuláns sebészet fogalma eltérő módon értékelhető, gyakorlata pedig nagyon sokrétű és sokszínű kérdéskörrel társult. Mi teszi olyan égetően aktuálissá a kérdést? Miért, hogy egyre több könyv, közlemény foglalkozik e témával, s hogy a járóbeteg-beavatkozások aránya hovatovább meghaladja egyes országokban a fekvőbeteg-műtétekét a közeljövőben?
Az egészségügyi ellátás költségrobbanása a gazdag nyugati országokban is egyre súlyosabb problémát okoz. Egyfelől a széles társadalmi igényt, másfelől az egyre növekvő egészségügyi kiadások finanszírozását már alig lehet követni. Többek között ezt célozzák megoldani az egyre-másra bevezetett vagy ezutánra tervezett egészségügyi reformok (USA, Németország, Magyarország). Ezek keretein belül nagy szerepet játszik az a felismerés, hogy a kórházi ellátás költségei egyre kevésbé fizethetők meg, míg a beavatkozások jó része ambulánsan is elvégezhető (sőt sok beteg e lehetőséget előnyben részesíti), s így az anyagi megterhelés csak töredéke az előbbieknek. Ha a leírtak már a konszolidált gazdaságú országokban is újraértékelésre késztetnek, mennyivel inkább kívánatos az előnyt hozó új formák bevezetése az átmeneti szakaszban lévő társadalmakban!