Leo Schaya e művével hívta fel magára a figyelmet 1958-ban, amely Seyyed Hossein Nasr szavaival élve »a század egyik legátfogóbb tanulmánya a Kabbala tárgykörében«. Schaya maga írta: »A szerző nekilátott, hogy újrafelfedezze az örökérvényű filozófiát a judaizmusban, amit a hindu, a buddhista és a szúfí tradíciók révén ismert meg, mint ahogy ugyanezen bölcsesség más formában a kereszténységben is felismerhető«.