Búcsú a biztonságtól
Richard Bach önéletrajzi ihletésű regényei (Szárnyaló szerelem, 910261; Jonathan, a sirály, legutóbb: 9522096; Illúziók, legutóbb: 9618065) az Európában reneszánszukat élő keleti vallások és filozófiák spiritualitását közvetítik az átlagolvasó számára is átélhető, élvezhető formában. Bach valójában egyik vallási tannak sem hirdetője, s leginkább nem a tételes vallásoké. A Búcsú a biztonságtól is azzal a keserű felfedezéssel kezdődik, ami az új és újabb teológiák vizsgálatakor kiderül: „Mindössze annyit szerettem volna, hogy igazítanának útba, mit tartsak a világegyetemről, aminek alapján aztán elboldogulhatnék a hétköznapi életben. Arra tanítottak meg, hogy feleletek nincsenek!” Életünk fordulópontjain pedig kérdések sokasága tárul elénk, különösen így van ez az íróval, aki „eszméitől vezérelten az ízekre szedett évekről írja” műveit. Át szeretné örökíteni eljövendő korokra élete személyes tanulságait, egy váratlan pillanatban megjelenik előtte a gyermek, aki folyton kérdez, mindent tudni szeretne, természetesen elsősorban az íróról, akiről mi tudjuk, hogy pilóta, és szenvedélyei között mindent megelőz a repülés. A regény végén derül ki, hogy a gyermek egykori önmaga, akinek az volt valamikor a nagy terve, hogy megtudja, „milyen élete lenne, ha nem kellene fél évszázadot azzal töltenie, hogy megtanuljon különbséget tenni az igazság és a hazugságok között”. A felnőtt férfi gyermekkorának, fiatal éveinek a felidézése különös időutazás, melyben megismerjük a végső képesség határáig eljutó embert, aki önmaga kiteljesítésére törekszik. ; A regény szimbolikus értelemben az emberi gondolkodás fejlődéstörténete. – Morális kérdésekre választ kereső olvasók szeretni fogják.