„A capoira egy lehetőség, hogy megélhesd a harci szellemet. Elsősorban nem azért, hogy magadat másokkal összemérd. A testeddel kínlódsz, gyötröd, míg megtanulod az egyes elemeket, hogy azokat folyamatos mozgássá fűzve felszabadulhass a kötöttségeid alól. Egy igazi harcos nem áll le verekedni, hogy valakit legyőzzön. De ha támadják, vagy a küzdelmet jelző hangok hívják táncba, biztos benne, hogy ügyességével, furfangosságával szerez majd néhány meglepetést az ellenfélnek. A capoeira kívülről talán küzdősportnak is tűnhet, amit táncos léptekkel, könnyed, akrobatikus mozdulatokkal, zenei kísérettel adnak elő. De menj el egy edzésre, próbáld ki. Ha úgy érzed, megszakadsz, és mégis elmész a következőre, akkor fogékony vagy e harcművészet lényegét látni és megélni. A könnyedség, lazaság, fürgeség mögött kemény munka, szigorú szabályok, önfegyelem, életformaszerűen trenírozott erőnlét és rend van. A szerző maga is harcos, aki az olvasóval végig sejteti: az ember főleg mindig sajátmagán dolgozik. Hosszú évek tapasztalata, hogy a belülről megmozdított energia tiszta forrás, végülis pedig: legyőzhetetlen.” (Merklin Tímea)