A Gyógyító királyok (1924) a modern francia történetírás egyik alapíró atyjának, Marc Blochnak első igazán új szellemű műve, „egy csoda totális történetét” (Le Goff) bemutató átfogó munka. Tárgya egy különös rítus vizsgálata: azé a szertartásé, amelynek során a francia és az angol királyok puszta kézrátétellel meggyógyították a görvélykórt, azaz a nyirokcsomók tuberkulotikus eredetű gyulladását. Bloch a rítus kialakulásától, a 11. századtól annak megszűnéséig, a 18. századig követi nyomon a gyógyító érintés történetét. Bemutatja kezdeteit, a létrejött szertartás jellemzőit, a királyság természetéről ennek kapcsán kialakult nézeteket, beágyazza mindezt a kor politikai és egyháztörténetébe, egészen a rítusba vetett hiedelem megszűnéséig. A vizsgált korok kollektív lélektanát igyekszik feltárni, azt a mentalitást, amely lehetővé tette a királyi csodába vetett hit megszületését és fennmaradását, majd azt a változást, amely véget vetett a csodának. E korábban „marginálisnak” tekintett téma tanulmányozásával Bloch a mentalitástörténet megalapítójává vált. Újító volt módszertana is, könyvét az első történeti antropológiai munkaként tartják számon. A kötethez Jacques Le Goff írt tartalmas előszót.