Hügieia: Az európai orvostudomány története jelesebb doktorok életrajzával
 
Az ​orvosi gondolkodás történetének megírása önmagában nem volna nehéz vállalkozás, hiszen bőséges és sokszorosan feldolgozott anyag áll rendelkezésre. Mégis, épp e bőség, és a sok előd teszi tétovává a szerzőt: milyen úton közelítsen az orvostörténethez, hogy se monoton adatszolgáltató, se valamely szemlélet plagizálója ne legyen? Amellett azt a kényes feladatot kell megoldania, hogy a szakember is jól járjon és a laikus se érezze becsapva magát. Vagyis irodalmi formában kell tálalni a tudománytörténetet, de a szakszerű adatokkal sem szabad fukarkodni.
A kiadóval egyetértésben azt a – talán újszerű, mindenesetre szokatlan – megoldást választottuk, hogy párhuzamosan fut egymás mellett az orvosi gondolkodás alakulását tárgyaló „vezérszöveg” és az életrajzi adatokat tartalmazó „lexikon”. Így az olvasó megteheti, hogy a részletekkel nem törődve egyfolytában olvassa a gyógyítás fejlődésmenetét, és a lexikális részt csak ott veszi igénybe, ahol a pontosabb adatokra kíváncsi; vagy megfordítva: az életrajzokból maga alakítja ki önálló véleményét, és a szerző álláspontját nem veszi figyelembe. Megteheti azt is – ami a legkívánatosabb –, hogy a vezérszöveggel párhuzamosan olvassa az életrajzokat, vagy pedig azt – ami a leggyakoribb lesz –, hogy a polcára helyezett könyvet lexikonként veszi elő, amikor utána akar nézni valaminek.
Ez a kötet az orvoslás történetének kétezer esztendejét öleli fel. Az utána következő háromszáz esztendőt, vagyis az újkori gyógyászat történetét már a második kötet tárgyalja majd.
Az orvostörténet nem könnyű olvasmány. Igyekeztem az olvasó dolgát megkönnyíteni a túlságosan szakszerű részletek leegyszerűsítésével, anélkül, hogy ez a hitelesség rovására menne, és igyekeztem a szöveg stílusát irodalmi színvonalon tartani. Ha ez, az orvosi szakkifejezések lefordíthatatlansága és mellőzhetetlensége miatt nem mindenütt sikerült, kárpótolja az olvasót a gazdag képanyag, valamint a klasszikus szövegekből magyarra fordított illusztrációs anyag. A lexikonszerű felhasználást megkönnyíti a részletes tárgy- és névmutató mellett az alapos bibliográfia is.
Másfél évtizedes adósságomat törlesztem e könyvvel; örvendek, hogy megjelenését megérhettem, és bízom abban, hogy a laikus és a szakértő olvasó egyaránt szívesen fogadja.