Nem előzmények nélküli remekmű az Ixtláni utázás, sokkal inkább méltó folytatása a Don Juan tanításai és a Második világ kapujában címmel megjelent elődöknek. E könyvek hatására sokak gondolkodásában vált valósággá az érzékelhető túli világ. A látáshoz azonban meg kell tanulnunk másképp szemlélni a világot. Ennek folyamatáról mesél az Ixtláni utazás. „Az egyetlen más mód, amit ismerek, az a varázsló látásmódja” – mondta Don Juan. Az antropológus Carlos Castaneda azt hitte, elég ha a nyugati tudomány szemszögéből tanulmányozza az öreg indián szavait és szokásait. Kitartása és komolysága révén azonban a tolték látnokok évezredes hagyományának örökösévé vált. Sajátja lett a tolték „vadászművészete”: az elérhetetlenség, a rejtőzködés. „A vadász mértékletesen, gyöngéden bánik a világával, függetlenül attól, hogy ez a világ tárgyakból, növényekből, állatokból, emberekből vagy erőből áll. Nem használja ki, nem facsarja ki az embereket, különösen azokat nem, akiket szeret. Könnyedén érinti meg a világot, addig marad, amíg maradnia kell, majd sebesen továbbmegy, és alig hagy nyomot maga után…” Carlos Castaneda elbűvölően izgalmas utazásának története, hol megható, hol félelmetes, hol nevettető, ám az elejétől a végéig roppant tanulságos.