Az írónő igazi pedagógusként mutatja be Bert Hellinger rendszerelméletés és alkalmazási lehetőségeit a pedagógiában. Tanároknak, szülőknek egyaránt útmutató.
„A rendszerelméletű pedagógia egy új nézőpont, amely jelentős változásokat hoz a pedagógiáról való vélekedésünkbe és mindazok felé való attitűdünkbe, akik érintettek a nevelési-oktatási folyamatokban (családok, tanulók, tanárok, iskolafenntartók…). Annak feltételeit teremti meg, hogy az iskola olyan térré váljon, amelyben a valódi életre történik a felkészítés, hogy a fiatal generáció valami hasznosat tudjon kezdeni az életével és a szüleik által közvetített szellemi örökséggel.”
Az új nézőpont tulajdonképpen nagyon régi, Bert Hellinger felismerése tette újjá: „Elsők a szülők, majd a gyerekek, s őket követik a pedagógusok. Ez a rend. A szülők gyermekeiket pedagógusokra bízzák, akik a szülőket képviselik a diákok előtt. Ezt viszont csak akkor tehetik, ha a szülőknek helyük van a tanár szívében. Az a pedagógus, aki többre tartja magát az apánál és/vagy az anyánál, elveszett! A gyermek ugyanis szereti a születi, bármilyenek is azok.”